Popper Péter 1933. november 19-én született Budapesten, az ELTE-n filozófia-pszichológia-logika szakos középiskola tanárként szerzett diplomát, mellyel a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán kezdett tanítani, majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusaként dolgozott. 1963-1992-ig a SOTE állandó munkatársa volt, az utolsó években mint az orvospszichológiai oktatási csoportjának a vezetője. Szakterülete a pszichoterápia, beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt.

Emellett széleskörű munkát végzett, 16 évig szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemlét, tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának és tanított a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Tudományos munkájával, könyveivel segítette az embereket, de foglalkozott szépirodalommal is, színdarabokat írt, melyek közül többet be is mutattak.

Utolsó könyve, a Válság és megújulás kívül és belül: Siva nevető tánca, 2009-ben jelent meg. Rengeteg elfoglaltsága mellett folyamatosan kapcsolatban maradt olvasóival, válaszolt levelekre, szerepelt számos tévéműsorban, és internetes oldalon.

"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik." idézik Popper Pétertől, a termékeny és a más emberek segítésével telt hosszú és jó élete ért véget 2010 április 16-án hajnalban. 

Részlet Popper Péter egyik könyvéből:

Természet Apa vagy Természet Anya?
Levonható-e ebből az a következtetés, hogy igazából a férfiakat izgatják a lét nagy kérdései, az élet értelme, célja, a halhatatlanság, az üdvösség és a kárhozat? Talán levonható. A férfiak a kérdés emberei, akik váltig vallatják a földet és az egeket, ők keresik minidig a bizonyosságot, nagy bizonytalanságukban. A nők a felelet emberei, akik számára kielégítő és megnyugtató, amit Isten és a természet felelt és állandóan felel - kérdés nélkül is - arra, hogy milyen és miről szól az élet. A nők sokkal jobban betagolódtak a természetbe, ösztönbiztonságuk összehasonlíthatatlanul szilárdabb, mélyebb gyökerű és kiterjedtebb, mint a férfiaké. Márai egyik könyvében így jellemez egy nőt: "Mintha vadvízzel beszélgettem volna". Férfi nem lehet vadvíz. De jogosan félhet a vadvizektől, a vadállatoktól, a vad szelektől, a töretlen vad földektől és a még vadabb tűztől, egyszóval a nőktől, a gyengébbeknek cimkézett erősebb nemtől, akiken Természet Anya még rajta tartja vigyázó tekintetét. A férfiak hiába vizslatnak riadtan körül. Természet Apa nem létezik. Ki kell hát találniuk saját absztrakt apákat, isteneket, akik előtt leborulhatnak.

A következő sorokat szintén az egyik könyvéből idézem.

"Légy hű magadhoz, választásaidban is. Mindegy, hogy mit szól a banda, a barátnők, a rokonok."

"Az igazi vonzalom ritka, és az élet nagy ajándéka. Nem szabad elherdálni az élet ajándékait."