A SZERETET HIMNUSZA

(Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első

levelének 13. részének – szeretet-himnusz – ünnepi változata)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő

harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet,

nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra,

ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt

készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok

egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi

énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a

családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel

díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban

énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg,

miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A

szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát. A

szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel

másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és

odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy

menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak

lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem

örömmel  ajándékozza meg éppen azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a

gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak - de a szeretet

 az megmarad.