Buta Bohóc

Tán játékszer vagyok egy kiürült szobában,
egyedül maradva, fekete homályban.
Kinőttek belőlem? Rám untak, eldobtak!
Szívemet kitépték, szárnyaim elkoptak.
Elhagyott bohócként kukába kerültem,
összetört tárgyakkal szemétbe merültem
Vár reám pusztító kénköves kemence,
könnycseppek csillognak szomorkás szememben.
Égek a szeméttel, s régmúltról álmodok,
Fekete füstként a kéményen távozok.
Fekete koromként szállnak el álmaim,
szél viszi messzire elhamvadt vágyaim.

Elpusztult, kiégett az egész életem, elhagyott
játékszer,ez az én végzetem. Elhagyott játékszer,
akit soha nem szerettek, akit a szemétnek aljába
temettek,aki csak füsté lett a szélnek szárnyán,

pusztító üresség győzött az álmain. Hogy mi maradt belőle?

Hamu és emlék, álmai helyébe új álom nem lépett!
Buta kis bohócként álmait kereste, de rájött,
hogy igazán SENKI SEM SZERETTE!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés