A remény legyen veled

Elkezdjük újra annál a mondatnál,
hol egykor vártál rám, a parton a romoknál.
Kimondjuk megint.  –  A remény legyen veled!
Lovon érkezel tudom, öltözeted kámzsás köpeny.

Találkozunk megint, hol elhangzik az ige,
s  búcsúzunk újra, de nem örökre.
Most épp nem látlak, hisz háttal állok neked,
de a vizeken  át, érzem közeledted.

Palástod vad vihar szele tépi, cibálja,
tekinteted győztesé, látszik a távolban.
Gyöngyházszínű hegyek, fellegek felett,
kimondom újra. - A remény legyen veled!

Hullámok lágyan futnak a partra,
képzeleted mintákat vés a homokba.
Vágtat büszke kancád,  a sekélyes vízen,
megláttál s úgy hiszed, várlak már régen.

Most érkeztem én is adott pillanatban,
újra kezdjük, búcsúzunk, szakadatlan.
Újra látnom, hallanom kell téged,
mond ki újra kérlek. – A remény legyen veled!

Harmóniából sodródott, célon túl dobott kő.
most fog sikerülni, nincs következő.
A mondat vezet vissza, ha megvívtuk csatánkat,
találkozunk újra, szívünk lenyugodhat.

Átölelsz megcsókolsz, és szemembe nézel,
látnod kell újra, az vagyok, mint régen.
Minden ugyan az, a part, a vihar, a fellegek,
s ki mondjuk újra. - A remény legyen veled!

Bocsáss meg

Bocsásd meg nekem szerelmem,

Hogy egykoron hívott a végtelen.

Elmentem tőled, hátamat fordítva,

Az ismeretlen holnapba.

Hozzád hasonlót többé nem leltem,

S a jeleket fel nem ismertem.

Mint óriás kaptár, zúgott tudatom,

Rá hiába vágytam, már tudom.

Szerelmi bájitalból telt kehelyben,

Többé soha nem részesültem.

Szavamra most már elárulom,

Megtorpanások szaggatták gondolatom.

A délután feledésbe hiába merült.

Az idő urát legyőzte szerelmünk.

Mert ismét ezüst tálcán nyújtja,

S visszaterelt az élet sodrába.

Követelte titkos szerelmünk,

Döntött, már nem kell sietnünk.

A sors ,imádat meghallgatta,

Add hogy soha meg ne változtassa.

Kérlek ne fájjon a múltam,

Hisz téged kerestelek minden mozdulatban,

Vagy tán a tapasztalás mentette meg.

Miből mindketten kaptunk épp eleget.

 Álom volt

Alattam nincs víz

felettem nincsenek csillagok,

az óceán közepén egyedül vagyok.

Jöttek a cápák,

álmaidból elkésett üzenet,

zsigereim őrzik a dermedt végtelent.

Ikaruszi napfény,

kavicsok a sósízű parton,

a mágus rég ott volt,de melletted alszom.

Légy erős oroszlán,

páncél mögé rejtőzik a rák,

álmainkat angyalok vigyázzák.

Reggeli kávé,

pihenj még egy kicsit Drága.

csak hajnalban aludt el a gyertya lángja.

Alattam nincs víz

felettem nincsenek csillagok,

az óceán közepén egyedül vagyok.

A kis szobában

a szűzi falon absztrakt képek,

szerelmespárt ábrázoló fotón könnyek.

Szemeidbe nézni,

távoli horizont ködébe vész,

a szabad álmok hullámhosszán elérsz.

Őszi  rock and roll ,

mit ajándékozott az élet,

vagy tavaszi tangó érted égek.

Harminckét éve,

általam nyílt fel szemed vágya,

Ha fénnyé válsz, legyek is én, ki lezárja.

 Őrizem az éjt,

őrzöm, míg tart a végtelen lét.

Novivinodolski színarany pecsétjét.

Alattam nincs víz

felettem nincsenek csillagok,

az óceán közepén egyedül vagyok.

Csókom kísérjen utadon

A méhek visszatérnek, ha teli a hold,

és maradt még nektár a kaptárban.

Szerelmedet most csak úgy bizonyíthatod,

ha nem égeted emésztő lánggal.

Ne dalold folyton a boldogság himnuszát,

mert zúgó szélvészként gyorsan elvész.

Csak kihűlt helyét hagyja maga után,

dallama, szövege marad semmi egyéb.

De ha gyertya lángja is vagy zúgó szélben,

biztosra veheted, megtalálod,

Még ha találkozol is olyan mesével

melyet bölcső fölött anya nem mond.

Reád leselkedő szakadékok felett,

hatalmas hidak íveljenek át,

Napsugár szemed ne takarják fellegek,

kedvező szelet fogjon vitorlád.

A titok legyen a tiéd, mi csak sejtve volt,

birtokold a végső bölcsességet.

Lelkem fog kísérni örökös utadon,

rád ruhát liliomok öltsenek.

Szabadságtól fosztottan is, de vágytól nem,

szebb leszel, mint valaha tündöklő.

Életed nagy célját meglásd eléred

tartásod legyen büszke királynő

Fehér sörényű hullámok vágtassanak,

vigyenek végtelen pusztaságon,

Szemeid sarkából kitörölt csillagoknak,

minden cseppje, bátorsággá váljon.

Háruljon el tőled minden akadály,

tiszta szívvel lépj be a szentélybe,

Hátad mögötti Szodomát, és Gomorát,

sivatag homokja eltemesse.

Élni fogod újra valós álmaidat,

az utolsó csókot sem feleded.

Aranyéveidet, szűzi leányságodat,

egykor volt jegyesedet megleled.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés