Várakozás a tavaszban

Ide várlak ebbe az idegen faluba.
 
    Harangoznak s már nyílnak
 
    a törpe margaréták.
Elindulnak az első méhek is földközelben,
 
    mint fáradt aranyásók.
A szádra gondolok reggel óta,
 
    összeharapdálható nyakadra –
 
    a tüzes fűzbokrok mögött
akkora ég kezdődik, akkora rét,
 
    mire végighemperegnénk rajta, meg is halnánk.
Tél után, kórház után,
 
    tudom, a bőröd is idevágyik,
 
    mind a tíz ujjad idesiet,
megviselt szemed is már zöld lombbal tömné ki magát,
 
    virágkoncoló, sűrű széllel.
Fülelek, hallgatózom. Újra megszeretem a vonatcsattogást
 
    miattad, mint a századforduló ámokfutói.
 
    Várlak, gyere! A sejtfalak átforrósodtak már
s a verebek is az első, átmelegedett porszemeket
 
    kapkodják föl a földről.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés