| 
 Dante Alighieri idézetei  2008.06.06. 15:01 "Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém."
 "Elmentél tőlem, S én hagytam menj csak el.  Hiába lett volna minden,  Ki menni akar, azt hagyni kell.  Mosolygott hozzá az arcom  De mögé senki sem néz  Játszani a közömbös embert  Most látom csak, milyen nehéz  Elmegyünk egymás mellett némán  Két szemed rám nevet  Mosolyogva köszöntelek én is  De hangom kicsit megremeg.  Különösek vagyunk mi, emberek  A lelkünk sír, az arcunk nevet  Azt hisszük másokról, boldogok talán  S irigykedünk néhány vidám szaván  De nem vesszük észre  Dehogy vesszük észre  Hogy könnyek égnek csillogó szemében."  Dante Alighieri     "Elmegyünk                                                            egymás mellett A két szemed rám nevet
 Kacagva köszönök én                                                            is
 De a hangom egy kicsit                                                            megremeg.
   Mosolygok                                                            az utca sarkáig De aztán ahogy befordulok
 Fáradtan szememhez nyúlok
 És egy könnycseppet                                                            szétmorzsolok."
     "Csüggedtem                                                            volna, lankadt képzelettel,és folyton-gyors kerékként                                                            forgatott
 vágyat és célt bennem                                                            a Szeretet, mely
 mozgat napot és minden                                                            csillagot."
 
   "Az                                                            emberélet útjának felénegy nagy sötétlő erdőbe                                                            jutottam,
 mivel az igaz útat nem                                                            lelém."
   "Szerelem                                                            és nemes szív egy, amint                                                            a bölcs ezt könyvében                                                            régen feljegyezte, s                                                            így egyik a másiktól                                                            elszakítva:mintha esze nélkül maradna                                                            elme."
     |