| | Főoldal : 76 éves korában elhunyt Popper Péter | 
 
 76 éves korában elhunyt Popper Péter  2010.04.17. 09:35 Hosszas betegeskedés után életének 76. évében elhunyt Popper Péter  pénteken a hajnali órákban. Az ország nem csak egy elismert  pszichológust, pszichoterapeutát veszített el, hanem a nagyszerű tanárt  és írót, aki bölcsességével sok embernek segített.  
   Popper Péter 1933. november 19-én született Budapesten, az ELTE-n  filozófia-pszichológia-logika szakos középiskola tanárként szerzett  diplomát, mellyel a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán kezdett  tanítani, majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének  pszichológusaként dolgozott. 1963-1992-ig a SOTE állandó munkatársa  volt, az utolsó években mint az orvospszichológiai oktatási csoportjának  a vezetője.  Szakterülete a pszichoterápia, beilleszkedési zavarok  és a valláspszichológia volt. 
 Emellett széleskörű munkát végzett, 16 évig szerkesztette a Magyar  Pszichológiai Szemlét, tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának  és tanított a Színház és Filmművészeti Egyetemen.  Tudományos  munkájával, könyveivel segítette az embereket, de foglalkozott  szépirodalommal is, színdarabokat írt, melyek közül többet be is  mutattak.
 
 Utolsó könyve, a Válság és megújulás kívül és belül: Siva nevető  tánca, 2009-ben jelent meg. Rengeteg elfoglaltsága mellett  folyamatosan kapcsolatban maradt olvasóival, válaszolt levelekre,  szerepelt számos tévéműsorban, és internetes oldalon.
 
 "A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és  megismeréssel mérik." idézik Popper Pétertől, a termékeny és a más  emberek segítésével telt hosszú és jó élete ért véget 2010 április  16-án hajnalban.
 
 Részlet Popper Péter egyik könyvéből:
 Természet Apa vagy Természet Anya?
 Levonható-e ebből az a következtetés, hogy igazából a férfiakat izgatják a lét nagy kérdései, az élet értelme, célja, a halhatatlanság, az üdvösség és a kárhozat? Talán levonható. A férfiak a kérdés emberei, akik váltig vallatják a földet és az egeket, ők keresik minidig a bizonyosságot, nagy bizonytalanságukban. A nők a felelet emberei, akik számára kielégítő és megnyugtató, amit Isten és a természet felelt és állandóan felel - kérdés nélkül is - arra, hogy milyen és miről szól az élet. A nők sokkal jobban betagolódtak a természetbe, ösztönbiztonságuk összehasonlíthatatlanul szilárdabb, mélyebb gyökerű és kiterjedtebb, mint a férfiaké. Márai egyik könyvében így jellemez egy nőt: "Mintha vadvízzel beszélgettem volna". Férfi nem lehet vadvíz. De jogosan félhet a vadvizektől, a vadállatoktól, a vad szelektől, a töretlen vad földektől és a még vadabb tűztől, egyszóval a nőktől, a gyengébbeknek cimkézett erősebb nemtől, akiken Természet Anya még rajta tartja vigyázó tekintetét. A férfiak hiába vizslatnak riadtan körül. Természet Apa nem létezik. Ki kell hát találniuk saját absztrakt apákat, isteneket, akik előtt leborulhatnak.
 
 A következő sorokat szintén az egyik könyvéből idézem.
 
 "Légy hű magadhoz, választásaidban is. Mindegy, hogy mit szól a banda, a  barátnők, a rokonok."
 
 "Az igazi vonzalom ritka, és az élet nagy ajándéka. Nem szabad  elherdálni az élet ajándékait."
 
	            |