Versek : Megemlékezvén Marschalkó Zsolt-ról |
Megemlékezvén Marschalkó Zsolt-ról
2008.04.18. 18:57
Marschalkó Zsolt két verse
Tiszavirág
Ez az éj maradt csak, ez az éj.
Hajnalban megszületik majd a fény.
Én már nem látom meg a kerek Napot-
Fölöttem az ég csillagszeme ragyog.
Egy pillanat, míg megfürdöm a holdfényben,
Aztán eltűnök majd én is ama Örök Éjben.
Nem többet: ennyit adott fösvény végzetem,
Egy éj, hogy tovább adjam az életem,
Ha kérded: órányira a halálom,
Régi társaim már sehol sem találom,
Mulandóságom tudatát nyögve hordom,
Nem kérdezem, miért idevetett sorsom,
Mégis, ha megint kérészéltű lennék,
Azért az éjszakáért újra visszajönnék.
(Marschalkó Zsolt - Vándor az óceánnál)
Dal
A rozsdabarna
fák alatt
ma újra
róluk szól az ének:
Akik hasonlítani
akarnak mindig,
pedig azok is lehetnek,
akik lehetnének.
(Marschalkó Zsolt - Vándor az óceánnál)
Nyugodjon békében tanár úr! Nagyon fog hiányozni. 
|