| Versek : Bálint Péter - Epitáfium |
Bálint Péter - Epitáfium
2008.07.16. 08:37
A vers közlése az alkotó beleegyezésével történt!
Epitáfium
Ember, ki majd e sírdombra lépsz,
tudd, itt remények törtek össze egykor.
S kit még nagyszerű embernek vélsz,
többé nem más, mint egy marék csont és por.
Ettől oly puha e föld a lábad alatt,
s fű mögé a természet szégyenében rejti.
Küzdött hiába, míg semmilye sem maradt,
pedig tudta azt, hogy a világ elfelejti.
Ember, ki erre jársz, fordulj vissza!
E csúf hely neked sosem volt hazád!
E szent föld a mocskomtól nem tiszta,
jobb lesz, ha nem érinted meg sarát…
Ki itt pihen, többé nem nevet,
kérlek vidd tovább utolsó szavát!
Emlegesd fel néha e nevet,
vagy énekeld egyik kedvenc dalát.
Nevess helyette is tiszta szívből,
hisz tudod, ő is erre kérne téged.
Nevet ő is - bár kihúnyt a létből -
míg őrzöl belőle megannyi szépet.
Ember, ki majd a síromra lép,
mondd: ˝Itt remények törtek össze egykor!
Ki oly nagyszerű emberként élt,
többé nem más, mint egy marék csont és por…˝
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó