Fájdalom

Mély sebet hagynak szavak,
Mik szívembe belemartak,
Azok az értelmetlen mondatok,
Mi édes ajkadból elhangzott.

A sebek lassan gyógyulnak,
Mert szívembe mély nyomot hasítottak,
S akár egyetlen kis szavad,
Elég ahhoz, hogy sebem felszakad.

Édes gyógyír a sebre,
Szép emlékek perce,
Kérlek, ne okozz több sebet,
Mert szívem, nem bír több terhet!

Nem hallgattál szavamra,
Mi ajkamat könyörögve elhagyta,
Felszakítottad sebemet,
Így kínzol engemet?

Nem vagy tekintettel másokra,
Se az egyetlen párodra.
Nem nézed, hogy szavaid,
Kinek sebeit tépik.

Csalódtam benne örökre,
Többet nem akarok belőle!
Próbálok nem rá gondolni,
Tőle távol maradni.

Nem tudok tenni semmit,
Gondolhat bárki bármit,
Hiányzik, ahogy átölel,
Ahogy hozzám szól, figyel.

Hiányoznak csókjai,
Ahogy hozzámérnek ajkai.
Bevallom neki, még szeretem,
Azt, hogy vele akarom leélni életem!

Úgy érzem, megaláztak,
Fel nem ráztak.
De legalább most boldog vagyok,
S remélem, az is maradok.

2003.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.