|
A Tündérkirály
Ariadne 2008.03.12. 21:47
Nagyon szép,de szomorú vers
A Tündérkirály
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?
Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...
Fiam, ott csak ködfolt dereng.
Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.
Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog csalogat...
Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.
Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.
Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
a tündérleányok már várnak reám. -
Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fűzfák törzse ragyog.
Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?
Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
(Képes Géza fordítása)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó